Rövid, szőke haja rendezetten hátrasimult, apró, hideg-kék szemei idegesen forogtak. Bőre tejfehér volt, arca kellemesen, hosszúkásan ívelt, szemöldökei világosak, szinte alig látszottak. Kezei finomak, vékonyak, teste macskás, mozdulatai kecsesek. Nem mondanám, hogy hölgy volt, kicsit fiús természete megcáfolta ezt. Nem édesség, inkább valami fűszer jutott eszembe róla. Talán szegfűszeg, vagy szerecsendió.
A téma az orgia körül forgott, valaki pedig keményen kijelentette, hogy Ő bizony nem osztoszkodik. Lelkesen igazat adtam neki, mondtam, hogy "Ha nő, akkor én sem osztoszkodom, az legyen csak az enyém. Ha pasi, akkor mindegy, szívesen megosztom akárkivel."
A lány felkapta a fejét.
- Szereted a nőket?
Kissé meglepetten ismertem be, hogy igen.
Ami ezután történt, teljesen kibillentett a hangulatomból. A szőke mellém ült, simogatni kezdett, a párja elött, aki közömbösen, kevés érdeklődéssel folytatta a beszélgetést a többiekkel. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek, zavarban voltam, pirultam is talán. Megerőszakolva éreztem magam, tolakodónak tartottam a lányt, hirtellennek és kiéhezettnek. Kitudja mikor volt utoljára nővel! Keze a lábamon babrált, bizseregtem, hebegtem-habogtam. Elvesztettem az elméletem fonalát. A gyors kizökkenés annyira összezavart, hogy még fel is háborodtam. Hogy merészel engem így leégetni azok elött, akik spontánnak, kalandosnak és természetesnek hisznek?!
Nehezteltem rá. mert igen erőszakosan akartam kihangsúlyozni egy fontos álláspontomat. El is felejtettem mindent, megszűnt minden logikus gondolatom.
Aztán lassan megnyugodtam, bár pezsgett még a vérem, ösztönösen elképzeltem a meztelen szőkét, amint macskatestével felémhajol, ajkai ízén gondolkodtam és szinte éreztem szeméremajkai bársonyát az ujjaim alatt.
Még a fejbőröm is zsibbadt, de legalább sikerült elsímítani látható hangulatváltozásomat. Eltakartam, elrejtettem a kíváncsi tekintetek elől.
Észre sem vettem, de már ott volt a szőkeség minden molekulámban. Mintha nem csak a vesémbe, de intimitásom minden titkába belelátna. Gondolom észrevette, hogy nem tudom mit kezdjek magammal (és vele), mert kissé visszavett a tempóból, csatlakozott a beszélgetéshez. Néha rám mosolygott, tekintete mélyen a szemembe fúrodott, éreztem, hogy behatol a retinám mögé, és felforralja a csarnokvizet. Világos szemeiben valamiféle kegyetlen jég csillogott, pillanatok alatt az embert meztelenre vetkőztette a fagyos tekintet.
Hogy lehet egy lány ilyen hideg, és mégis olvasztja a gondolatot, forralja a vágyakat, zavarba hoz kígyózó, belső tüzével. Féltem tőle, féltem, hogy ott helyben megsemmisíti önuralmamat és megdugom a kártyaasztalon.
Majd megkértem, hogy engedjen ki, mert vécére kell mennem (rajtam árfolyik a sör). Ugyanolyan természetes lelkesedéssel kézenfogott és megkérdezte, hogy jöjjön velem? A számat sem tátottam ki, hogy válaszoljak, megtette Ő. "Megyek veled!" Keményen, ellentmondást nem tűrően vonszolt ki a konyhából. A hosszú. sötét előszobában felnyomott a falra, és megcsókolt. Tökéletesen, illedelmesen, erotikusan csókolt a szőke lány. Pont, ahogy én szeretem. Lassan szinkronizálódtak a mozulataink, tenyerem a nyakán, körmeim szinte a húsába fúródva. Néha kuncogott, mosolygott. Aztán ugyanazzal a szemérmetlen szemtelenséggel a fürdőbe vonszolt. Erőt vettem magamon, elmémmel élesen élesztgettem alélt karjaimat, és ezúttal én nyomtam neki az ajtónak. Már a melleimet markolta, csípőmet simogatta... A nyakamnak támadt, éreztem, hogy kitépi az ütőeremet, és pezsgő véremet kívánja. Pedig lágyan csókolt, nyelve finoman szánkázott rajtam.
Vége lett, kiküldtem, hagyjon engem békén.
Aztán visszamentem a társaságba, khm khm... Alig bírtam elviselni mások érdeklődő tekintét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése