Csak egy dolog állandó : A Változás.

                               Az utóbbi hónapok viszonylag élménydúsak voltak, annak ellenére, hogy elég szaggatottan történt minden. Kavarognak egy ideje a fejemben a gondolatok, ugyanazt csináltam mint ti, mindnyájan. Utazás közben nekinyomjátok a pofátokat a kocsi ablakának, és más sorsokat képzeltek el magatoknak, vagy sajnálkoztok saját balszerencséteken. Próbáltok jópofát vágni ahhoz is, ami nem tetszik, mert muszáj, és aggódtok a pénz miatt. Saját kéró, egy tonna cigi, egy raktárnyi alkohol és egy zsák drog kéne. Kényszeresen váltok "huligánokká" mert valami nem hagy nyugodni, valahogyan különbözni kell mindentől, mindenkitől, és jó ötletnek tűnik a zöld haj, a sok piercing, fültágító, miegymás. Az is egyébként. Jó ötlet. És ebben egy csepp irónia sincsen. Jó, mert nagyjából felismerhetőek leszek, tudom ki az, akivel szóba akarnék állni.


                                         Tudom milyen vagy, ha a legegyszerűbben közlöd velem, hogy meg akarsz dugni. Amikor részegen hazaviszel, és reggel elmész kaját venni, amíg lefőzöm a kávét. Tudom, hogy még lesz ilyen, tudom, hogy spontán lesz, és tudom, hogy nem fogunk egymásba szeretni. Mégsem felelsz meg az elvárásaimnak,. de azért meg foglak tartani szeretőnek, s a karjaimban fogsz elrohadni, ha egy nap a szemedbe köpöm majd az igazságot. A te személyes igazságodat.



                                           Tudom milyen vagy, ha elátkozlak, mert ezegyszer akartam kicsit tovább húzni a dolgokat, de rájöttem, annál szexibb vagy bazdmeg, minthogy ne legyek önmagam veled szemben. És tudtuk, hogy a tea nem is tea, és ha elszállunk a biztosítéknak lőttek. Még akkor is ha tudom, hogy nem csak pinát nyalsz, mert így dobta a gép. S tudom azt is édes, hogy az eszeddel még sokra viszed, ha idétlenkedsz, akkor is, és csak azzal van szerencséd (?) , mert egyébként ugyanolyan sétapálca lennél, mint a többi bunkó. így nem vagy az, s nem te leszel, akiről ha álmodok, nedves leszek, de téged foglak elhívni sétálni, ha éppen a véleményed kell valami szarságról. És jó lesz, és nem a szexre fogunk gondolni, akkor sem, ha már tudjuk, hogy széttépjük egymást legközelebb.


                                          Tudom azt is drága, hogy ünnepélyesen elkúrtam az életed, mert talán soha nem fogsz szeretkezni. Ha hazudsz, látod, fertőzött leszel. Mindig emlékezni fogsz rám, te szerencsétlen, s majd AZT az éjszakát meséled el a fiadnak. De legalább rajta leszel valami listán a fejemben, bár nem mint férfi, vagy inkább gyermek, hanem mint egy szüzesség, amit megszereztem. Győzelem vagy, semmi más, tudhatod.



                                          Végül pedig tudnod kell, hogy te vagy a legszebb nimfa, a kegyes tigris, aki megengedte, hogy hozzáérjek, a görög istennő, a múzsa, aki csak közhelyeket ad. Az egyetlen akitől félek, aki tudja, hol vagyok sebezhető. Szentségtörés volt agyonujjazni téged, mégis abróziaizű ágyékod megrészegített. Idomaid, mint római szobrász életművének vonalai, minden évszak egybefolyik benned. Hideg vagy, és száraz a hangod, gömbölyű melled mint az érett gyümölcs, szenvedélyed izzó délibáb. Gyűlöllek talán, mert megadtad magad, eszedet vette a pálinka, s nyers szavaim csak szétették a lábaid. Véresre haraptalak volna, csak ereidben méreg csorog, s félek, megölsz. Zokon veszed ha bestiának szólítalak, de titokban tetszik, hogy velem bármit megtehetsz. Nem úgy van, mint régen, te is tudod, csak a bosszú maradt, s elrejtve benne a kéj. 


S nem leszel más, csak KURVALELKŰ SZOMORÚ TÁNCOS, EGY LYUKAS SZINPADON.