1. Az első ilyen élményem több, mint egy évvel ezelőtt történt. A bizonyos fiatalember szeretőm volt, hosszú időn keresztül. Aztán volt egy szakadás, majd egy hónap múlva egy buliból mégis nála kötöttünk ki. Addig sem simogattuk egymást, de ez brutális volt. Teljesen elvesztette az önkontrollját, tudatában sem volt annak, hogy nyoma lesz a sok harapásnak. Kivetkőzött magából teljesen, tényleg nagyon állatias volt. Nem kritizálni akarom őt, vagy az aktust, ugyanis köztudottan kedvelem az ilyen együttléteket. Eltartott úgy másfél óráig a vadulásunk, ami alatt tele lettem kék foltokkal, véraláfutásokkal, a nyakamat mozdítani sem tudtam reggel. Úgy néztem ki, mint akit agyonvertek. Pedig nem. Büszke "hadisérülések" voltak :))
2. A második esetben az illető nem régi szeretőm volt, hanem vadonatúj. Mégis, az állati ösztönöket, elferdült ízléseket eléggé szabadjára engedtük. Itt két aktust említenék. Az egyiket eléggé körülményesen leírtam egy korábbi bejegyzésemben:Függelék Ide még annyit, hogy nem feltétlenül dühöngő vadállatra kell gondolni, lehet az ösztön visszafogott megnyilvánulása is az anomália.
A másik pedig a szabadban történt, kissé becsípve. A parafíliáknál ( itt ) szintén közöltem, hogy a nyakszorítás is kedvelt szexuális játékaim közé tartozik. Ez viszont olyan volt, hogy lepörgött előttem az életem. Szabályosan biztos voltam benne, hogy eltörik a gégém. De nem törött el! Még hangot sem tudtam kiadni, viszont pont időben megállt, és ugyanakkor robbant is az orgazmusunk egyszerre(!!!). Bizarr jelenet volt az egész. Utólag megbeszéltük, nem bírt elég elnézést kérni, de egyszerűen elvesztette a tudatos kontrollt a teste felett, és csak az ösztönök irányították.
3. Ebben az esetben egy másik hosszú időn át tartott szeretőmről lenne szó. Ami figyelemre méltó ebben az esetben, az az utolsó két aktus. Az egyik alkalommal majdnem leszakadt az ágy, feldagadt az ajkam, mert majdnem kitépte a piercingemet. Nyakam összeharapva, combom sajog, kékségekkel van tele. Viszont eszméletlen jó volt, vad, egyedi élmény. Volt benne egy csöpp irónia, ugyanis 18 centinyi boldogságot kaptam tőle szülinapomra. És ezt volt is olyan kedves, hogy megjegyezze nekem. Olyan dolgokat mondtunk egymásnak, amelyek gondolkodás nélkül, nyers ösztönből jöttek. Minden marcangolás, karmolás, fájdalom inkább kéjt nyújtott, mintsem kínt.
A másik aktus, az utolsó volt a legdurvább mindközül. Másnap nem tudtam elképzelni mitől fáj mindenem, inklusszív bizonyos kényesebb pontjaim is. Hát mindkét karom tele volt kékülésekkel, zúzódásokkal, csuklóimon még látszottak elegáns, piros csíkban a bilincs nyomai. Ezúttal sem fukarkodtunk a szavakkal, bár szerintem egyszer igazán magas szintre emeljük majd a szex közbeni trágárkodás művészetét. Amikor megmutattam neki, hogy hogy nézek ki, el volt képedve. Tehát akkor per pillanat, senki sincsen száz százalékig tudatában annak, hogy mit csinál. És hadd idézzem igen helyes diagnózisát: "A fájdalom versenyezik az élvezettel. Azért kell a fájdalom is, hogy magasabb szintre húzza az élvezetet, így elképesztő eredményeket lehet elérni orgazmus szempontjából"Összegzésképpen pedig annyit, hogy a férfiakban alapból több vadság van, mint a nőkben, és ez sok területen meglátszik. A szexben pedig nem minden férfi tud kibontakozni, csak a megfelelő partnerrel. Persze nem zártam ki a dominákat sem, csak én éppen nem az vagyok, így vajmi kevés okom van hosszasabban említeni őket. Ez a fajta kibontakozás nem bűn, nem rossz, csak bizalom kell hozzá. Két esetben nekünk is idő kellett, ameddig eldurvulhatott a helyzet. A kivételes esetben is teljesen bíztam az illetőben.
Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése